Tisztelt Savannah Martínez! Sajnálattal
értesítjük, hogy…
Tudják
kit hatnak meg a sajnálatukkal! Ez volt egész pontosan a hetedik csatorna, ami
elutasító választ küldött és ebbe nem számoltam bele azt a hármat, ami még arra
sem vette a fáradtságot, hogy néhány nyúlfarknyi mondatban közölje, nem
tartanak igényt rám a cégnél. A
legfájóbb az egészben, hogy anya ezt négy éve megjósolta, egész pontosan akkor,
amikor meglátta, hogy első helyre a kommunikációs szakot írtam be a megcélozott
egyetemek listájára, ráadásul abból sem csináltam nagy titkot, hogy sport
kommentátori orientációra is szeretnék majd idővel járni. Természetesen az
egész környezetem kiröhögött, hiszen egy lánynak semmi keresnivalója egy ilyen
pályán, de alapvetően én az a típus vagyok, akinek ez nem a kedvét szegi,
egyszerűen csak bátorítja. Miközben folyamatosan hallgattam, hogy menjek jogi
pályára, vagy keressek egy jó közgazdasági tanfolyamot, csak arról ábrándoztam,
hogy egyszer én fogom közvetíteni a legnagyobb focimeccseket. Mert igen, nem
valami jó kis női sportot, mint mondjuk a jégtánc, szeretnék véleményezni,
hanem a football élcsapatainak a meccseit. Barcelona, Real Madrid, Chelsea,
Bayern és a többi. Persze tudom, hogy nem leszek én rögtön a szakember, de
legalább egy kicsi lehetőséget biztosítana valaki. Könyörgöm itt ülök Spanyolországban
egy albérletben, ha kinézek az ablakon látom az Estadi Cornellà-El
Pratv-t és nincs
egyetlen egy olyan csatorna sem, ami hagyná, hogy legalább egy másodosztályú
meccset levezessek. Még csak fix munka sem kell, de legalább nézzenek meg közvetítés
közben és azután mondják azt, hogy nem vagyok való a pályára. Elhiszem, hogy
mikor munkaerőt keresnek csak férfiakban gondolkoznak, de szerintem épp azért
lennék én a legtökéletesebb választás, mert lány vagyok. Más szemszögből is
megközelíthetem a meccseket, biztos egy teljesen más stílus jellemezne engem,
mint az összes többi sport riportert és emellett igenis értek a focihoz.
Amellett,
hogy ismételten elutasítottak, van még egy igen nagy probléma. Nincs a
környéken több olyan munkahely, ahonnan még nem küldtek el. Ami azért szívás,
mert lassan elfogy az a pénz, amit apa küldött, hogy addig fenn tartsam az
albérletet, ameddig nem találok állást. Igen, előfordulhat, hogy neki kicsit
ferdítettem az esélyeimről. Sőt, talán valami olyasmit mondtam, hogy a
csatornák heteken belül versengeni fognak értem. Kár hogy egyedül azon
versengenek, hogy ki tud rövidebb üzenetben felvilágosítani arról, hogy nincs
rám szükség. A nyertes egyébként az a cég volt, aki annyit írt, hogy: Megvitattuk
és nem. Azért ez parasztság!
Gondolataimból
a csengő hangja rángat ki. Mielőtt ajtót nyitnék, még dühösen lecsapom a
laptopom fedelét, aztán átvágok a nem túl nagy albérletem, nem túl nagy
nappali-konyáján és végül lenyomom a kilincset.
-
Szia, Leya! – mosolyodom el legjobb barátnőm láttán.
-
Szia, Savvy! – köszön jókedvűen és már át is piruettezik a küszöbön, hogy aztán
bepillantson a hűtőm tartalmába. – Elég ramatyul állsz! – jelenti ki, miközben
kibányássza az egyetlen egy joghurtot, ami még az ehető számba sorolható.
-
Tudod valaki mindig jön és kifoszt – célzok arra, hogy állandóan nálam kajál.
Persze Leya nem veszi magára a szurkálódásomat, egyszerűen csak rám nevet, majd
felül a konyhapultra és érdeklődve rákérdez az álláskeresésem eredményeire. A
kérdés hallatán azonnal elhúzom a számat, amit barátnőm tökéletesen értelmezni
tud, de ettől függetlenül továbbra is kíváncsian várja a beszámolómat. Leya az
a típus, akinek nem elég annyit mondani, hogy nem vettek fel. Így végül előadom
a csúfos történeteimet, aztán legjobb barátnőkhöz hűen együtt szapuljuk a
csatornákat, amiért máshogy kezelnek egy nőt, mint egy férfit. Egyébként ezt az
ócsárolásunkat már legalább százszor lefolytattuk, de még százegyedjére is jól
esik mást hibáztatni a kudarcaimért. Egyszerűen nehéz elfogadni, hogy anyának
igaza volt és a sportriporteri pályám teljesen reménytelen.
-
Oké, ki kell találnunk valamit! – csapja össze a tenyerét Leya és arcára kiülő
magabiztosság látván biztosra veszem, hogy addig nem megy el, amíg ki nem
ötlünk valamit. – Összegezve azért nem kellesz a csatornáknak, mert úgy
gondolják, hogy nőként nem vagy eléggé hiteles erre a pályára. Mivel hülye
média hímekről beszélünk, kénytelenek vagyunk az ő szabályaik szerint játszani.
-
A lényegre Leya! – sürgetem barátnőmet.
-
Mi az ami a pasiknak fontos? Büszkeség és pénz. Mi az ami a médiásoknak fontos?
Pénz. Ebből adódóan neked azt kell elérned, hogy a pénzt lássák benned! –
magyarázza.
-
Mi van? – ráncolom a szemöldököm.
-
Aj, gondolkozz már! Te nem vezethetsz egy focimeccset, de például Shakira
vezethetne. Na és miért vezethetne Shakira?
-
Azért mert ő Shakira a világhírű énekesnő? – kérdezek vissza.
-
Jó azért is, de tegyük fel, hogy mondjuk Demi Lovato nem vezethetne.
Oké,
azt hiszem elvesztettem a fonalat. Leyával nem annyira egyszerű beszélgetni,
ugyanis kicsit más világban él és az agya százszor olyan gyors tempót diktál,
mint a szája, így a gondolatainak csak a töredékét mondja ki és ebből adódóan a
beszélgető partnerének esélye sincs követni a gondolatmenetét. Ő meg persze nem
érti, hogy a másik mit értetlenkedik.
-
Shakira Pique barátnője. Pique a Barcelona egyik sztárjátékosa, ebből adódóan
olyan helyekre járhat be, ahova egy férfi riporter nem igazán. Dobd be a női
bájaidat és ahelyett, hogy te rohangálsz a csatornákhoz, érd el, hogy ők
akarjanak téged! Legyél olyan pozícióban, amit más nem tud elérni! Használd ki,
hogy nő vagy és édelegd bele magad valamelyik Barcelona játékos ágyába!
-
Te nem vagy normális! – döbbenek le.
Tényleg
nagyon sok hülye ötletéhez asszisztáltam már Leyának, de ez még hozzá képest is
letaglózott. Az egy dolog, hogy kinézi belőlem, hogy érdekből összeszűröm a
levet mindenféle focistával, de hogy pont egy Barcelona játékossal? Egyáltalán
hogy kerülök én bármelyikkel is kapcsolatba? Ráadásul kire gondolt? Oké, én sem
vagyok teljesen normális, hogy nem azon akadok fenn, hogy gyakorlatilag egy
érdek lotyónak tart, hanem azon, hogy mégis melyik srácot képzeli el hozzám, de
hát na. Huszonkét éves vagyok és határozottan lány. A lányok pedig hajlamosak
nem a dolog lényegén fennakadni…
-
Egyáltalán hogy képzeled el ezt az egészet? – kérdezem végül, mire Leya arca
felderül, ugyanis az érdeklődésemet ő belegyezésként könyveli el.
-
Hol játszik legközelebb a Barca? – tudakolja, mire azonnal rávágom, hogy hazai
pályán, szeptember 27-én, a Granada ellen. Hiába, kissé mániákus vagyok ha
katalán csapatról van szó, ezért szinte fejből tudom a Barcelona és az Espanyol
meccseinek az időpontját. – Oké, így kicsit nehezebb lesz, de megoldjuk…
Ekkor
pedig belevág az ötletének ecsetelésébe. Az én állam fokozatosan esik le,
miközben Leya azt magyarázza, hogy hogyan fog átdobni majd a védőrácsok felett
és aztán hogyan kell majd átsprintelnem a pályán, hogy aztán Neymar nyakába
ugorjak.
-
Miért pont Neymar? Aztán pedig tegyük fel, hogy sikeresen eljutok hozzá és a
nyakába borulok, de mi a fenét kezdünk ezzel? Az őrök majd lerángatnak róla és
az össz eredménye az akciónak az lesz, hogy rendháborításért egy estét
eltölthetek a rendőrőrsön.
-
Azért Neymar mert piszok jól néz ki és nincs barátnője – rebegteti meg a
szempilláját.
-
Csak egy gyereke – jegyzem meg, mire barátnőm megvonja a vállát, amolyan „senki
sem lehet tökéletes” mozdulattal.
-
Jó, azon túl hogy észveszejtő mosolya van és elképesztően jó felsőteste és
irtózatosan szexi tetkói vannak – kezd bele, mire megköszörülöm a torkomat
jelezve, hogy nem szeretnék egy fél órás ömlengést hallani – sokat cikkeznek
róla, elképesztően sok embert érdekelnek a piszkos és természetesen roppant
szexi titkai. Neymar és Messi a két leginkább közkedvelt karaktere a csapatnak
és mivel utóbbinak felesége van, maradt a brazil. Egyébként pedig bárkihez
befeküdhetsz, nekem mindegy, de gondoltam ha már csináljuk, csináljuk nagyban
és legalább még élvezni is fogod!
Itt
már közbevágnék, hogy egy szóval sem mondtam, hogy csináljuk. Az egész terv úgy
ahogy van hülyeség. Kizárt dolog, hogy ennyi őr között elszlalomozzak Neymarig,
aztán még valami olyan szöveget is lenyomjak, amivel elérjem, hogy még
találkozzunk. Viszont minden érv ellenére, elképesztően kétségbe vagyok esve.
Hamarosan ki fognak dobni az albérletből és vagy az utcára kerülök, vagy pedig-
rosszabb esetben – vissza anyámhoz. Muszáj lesz valahogy munkát találnom és bár
ideiglenesen megteszi majd valami pincérkedés is, meg akarom mutatni a
világnak, hogy igenis lehet egy nő is tehetséges a sport riporterkedésben.
Elegem van, hogy annyi csatorna figyelembe sem vett és elegem van abból, hogy
én járkáltam hozzájuk térden csúszva. Ha nem kellettem nekik, akkor most
figyeljenek! Mert én leszek az a sport kommentátor, aki beléphet a stadion
minden egyes területére, aki majd együtt bulizhat a sztárjátékosokkal és aki
Neymar barátnője lesz. Nem mondom, hogy ez egy sima játszma lesz, de mindenki
felkötheti a gatyáját! Savannah Martínez ugyanis át fog vetődni a Barcelona
stadionjának a védő rácsain és addig nem fog megnyugodni, amíg egy alkoholos
filccel rá nem pingálja a telefonszámát Neymar mezére!
